Kedves Kovács Évi! Olvastam üzeneted, és leírt véleményeddel én is egyet értek.Sajnos a világ nagyon elanyagiasodott, ez mind annak a következménye.Én sem tartozom a gondnélküliek közé, de engem vígasztalnak Müller Péter sorai,melyekből a szín tiszta IGAZSÁG szól! "A siker, a hatalom és a pénz, olyan, mint egy kölcsön kapott ruha, amelyet életünk végén le kell adni a kijáratnál!" És "Hiába szorítja valaki magához görcsösen pénzesládáját, hírnevét, dicsőségét, sikerét; nem tudja elűzni magától aggodalmát és szorongását, hogy akerék sajnos forog, s előbb - utóbb mindent elveszít!" Ez így is van! Üdv.: Kati.

Előzmény

Válasz

Kedves Évi!

Sajnálom, hogy megbántottak.

Egyébként, amikor eljutunk akár eddig, hogy itt vagyunk a neten, szerintem ez annak a jele, hogy változtatni akarunk. Nehéz megtalálni a módját, hogyan közelítsünk egymáshoz. A neten nincsenek árulkodó jelei a testbeszédnek.
Itt a hallgatás nem biztos, hogy visszautasítást takar.

Egyébként olyan világban, mint amiben itt Magyarországon is élünk sokkal nehezebb élni, megélni és mellette "tisztának és romlatlannak" maradni.
Tul sok a külső hatás, ami félő, hogy magával sodor.

Szerintem nem kell figyelnünk, hogy mások mit adnak, mit mondanak, hogy élnek!
Lehet, hogy csak annyit adhatunk egy másik embernek, hogy rámosolyodunk, megkérdezzük hogy van (?), ha kell meghallgatjuk mi bántja.

Ha öröm érte, együtt örülünk vele.

Ha kellemetlen helyzetben van, lehet, hogy vigaszként csak azt a nagy "bölcsességet" tudjuk mondani, hogy "ezt a helyzetet amiben vagy, tekintd egy gödörnek, de tudd, hogy innen már csak felfelé vezet az út".

Ha magam kezdem a változást, nincsenek elvárásaim akkor lassan, de biztosan csökken a külső negatív hatás.

Előfordulhatnak kisebb visszaesések, de harmóniára vágyom és a cselekedeteim is erre irányulnak .... szerintem kezdetnek jó ....

Neked mi a véleményed?

Szeretettel: Éva

Előzmény

Válasz

Minden ember kétlábon járó önzés,harag érzés,gyülölet,titok,félelem ,ki ,jószándék ,ki szeretetet.Ki önmaga ki mások farkasa,gyilkosa,tolvaja.
Pólus,ellenpólus.Hatások.
Aki egyedül él,meditál mint a mesterek,Buddha mondanánk ő az.
Látszat.
Akinek sok pénze van nagy vagyona,rangja,sikeres sok haver azt mondanánk ő a fasza gyerek,sikeres,boldog,gazdag sokan szeretik.
látszat.Minden ember önző sziget mert a neten mindenkinek 500000 barátja van,de a való életbe a szoszédjáig se jut el addíg köszön,miben segíthet a beteg anyja,rokonéig a saját kölkéik ,marad a mail,a net a telefon.
Amikorvan egy és 500 családnak a városban a neten megmaradt nemkellő ruha,kenyere akkor igenis mindenki önző sziget.amikor segíteni kéne,vért adni bármi akkor mindenki az.mIkor azt kelene mondani bocs,sajnélom,köszönöm kérni,kimutatni emberi gesztusok,testbeszéd s kommunikáció ezer formája mindenki becsukja kis szirmait elfelejt létezni is,hallgat a telefon hírtele elköltözött nem ér rá,de a neten mindenki oké gyerek fenékig tejfel,Hajrá Magyarország !

Válasz

Kedves Éva!
Köszönöm a részletes ismertetésedet, szerintem sokan nem tudtunk róla.
Üdvözöllek: Etelka

Előzmény

Válasz

Kedves Erika!

Hemingway "Akiért a harang szól" c. könyvéhez mottóul választotta a John Donne-idézetet: „Senki sem külön sziget... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang; érted szól.”

John Donne XVII században élő metafizikus költő volt.

Az alábbi infót találtam róla az interneten:

(1571, Darby – 1631, London): angol költő, mélyen elkötelezett katolikus családból származó anglikán teológus és lelkipásztor, a protestáns vallási líra klasszikusa. Oxfordban és Cambridgeban bölcseletet, Londonban jogot tanult, ezt követően pedig katonáskodott és 1597-től magántitkárként arisztokrata családok alkalmazásában állt. 1601-ben elveszítette állását és a következő évtizedet állandó munka és patrónus nélkül, nagy szegénységben töltötte. 1611-ben egyházi szolgálatba lépett, négy évre rá pedig az anglikán egyház papjává szentelték. 1621-ben a Szent Pál székesegyház kanonoki stallumát nyerte el és élete utolsó éveiben I. Jakon és I. Károly angol királyok bizalmát is élvezve rendszeresen prédikált és a lelkipásztori munkában tevékenykedett. D. költői pályája korai szakaszában a világi, szerelmi líra mestereként lépett a nyilvánosság elé. Élete vallási fordulópontjának megfelelően 1607-től a hit élményének költői megformálása vált verseinek témájává, amelyekben az Istennel való személyes találkozás és a világi hívságoktól való megszabadulás lett a központi téma. Prózaíróként kezdetben erkölcsi kérdések tárgyalása majd a halál témája vonzotta, néhány értekezésében pedig kora katolikus vallásosságától igyekezett elhatárolódni. A hit dolgairól való töprengései szülték teológiai értekezéseinek és esszéinek sorozatát, amelynek leghíresebb darabját összegyűjtött elmélkedéseinek és ájtatosságainak gyűjteménye jelenti. Ebben a hit bölcsességével megáldott emberként mond véleményt a személyes lét nagy kérdéseiről. Élete utolsó két évtizedének legfontosabb irodalmi termését prédikációi jelentik, amelyekben ismét az élet értelme és a halál elviselésének élménye a fő téma.

Katonai pályán indult, de külföldi hadjáratai révén nem bravúros kardvívó fortélyokat hozott magával, hanem Spanyolország és Portugália művészetének szeretetét. A szerelem egyedülállóan fontossá vált az egyébként később papi pályát választó fiatalembernek. Unokahúgát vette feleségül, mire törvényesíthette kapcsolatát, három évet töltött börtönben.

A XX. században T. S. Eliot rehabilitálta, mint a petrarkai költészet megújítóját, kiben a metafizikus költők egyik legnagyobbját tisztelhetjük.

Szeretettel üdvözöl: Éva

Válasz

Kedves Éva! Az idézetet ismerem, gyönyörű. De ki az a John Donne?? Én úgy tudom Hemingway művéből való: 'Akiért a harang szól'.
Üdv.
Etelka

Válasz