Keresed magad? Kutatod, hogy vajon mi a dolgod, a célod, a feladatod itt a földi létedben? Tudni akarod, hogy miért viselkedsz, gondolkodsz és érzel úgy, ahogyan teszed?

Időnként ítélkezel magad felett, aztán elhatárzod, hogy változni fogsz, majd türelmetlenné válsz magaddal, ha ez nem elég gyorsnak bizonyul?

Ahhoz, hogy szeretni tudd, és el tudd fogadni önmagad, először is ismerned kell önmagad, érteni a működésedet. Ahogyan egy meghibásodott tv-t se tudsz erőszakkal “gyógyulásra” bírni, vagy megváltoztatni, magadat sem fogod tudni. A tv-nél is az az út, hogy ismerni kell hozzá a tv működését, és akkor a hiba érthető, és kezelhető. Önmagadnál is ez a kulcs: a megértés önmagad felé, és az önismeret.

Az, ha szeretni és elfogadni tudod magad, maga a boldogság, hiszen ekkor kerülsz békés egyensúlyba önmagaddal: a szíved, az eszed és a tested harmóniája fogja adni azt a 3-as egységet, amit a boldogságban élsz. Ahogyan látod, ez benned a kulcs.

Azt már tudod, hogy a test – lélek – és szellem egysége vagy. De hogyan is él ez benned? Hogyan létezik ez a 3-as kapcsolódás?

Igyekszem érthető és rövid lenni, és remélem, hogy elég lesz ez ahhoz, hogy érthesd önmagad:

A lelked:

A lelked, amit eredendő én-nek, eredendő valóságodnak, felső én-nek, isteni szikrának vagy forrásnak is szoktak hívni a mindenség energiájának része. Abból a teremtés energiából létezik, amiből a látható világ is létrejött.

Az energia anyagba sűrűsödik, így válik az 5 fizikai érzékszerv által is érzékelhetővé. A lélek ennek az energiának része.

A lélek örök, végtelen és halhatatlan, így “életében” nincsen TÉT, nincs vég, nincs halál és nincs se félelem, se veszteség. Ő örök. Hordozza mindazt, amit az isteni teremtőerő maga: a lelked így képes maga is teremteni, gyógyítani, gyógyulni, érzékelni, tisztán látni másokat, átérezni energiákat… stb.

A lelked a “szív” benned, vagyis a tiszta és feltétel nélküli szeretet benned. Ott van mindenben, amit szeretsz, ami örömet ad, ami lelke-sít. Főleg akkor éled ezt az energiát magadban, amikor szerelemben élsz (és itt ne a szimpla emberi szerelemre, csalódásra és birtoklásra gondolj, hanem a tisztán rezgő szerelmi létállapotra. Ha már érezted ezt, tudod miről beszélek. Ha a szerelmet fájdalommal azonosítod, akkor nem tudod még, miről írok, ezért ebben az esetben az utóbbi 3 mondatot egyelőre hagyd figyelmeden kívül. 

A lélek korlátlan, hisz végtelen. Nincsenek határai, nincsenek feltételei. Ő maga a szeretet benned. Azzal a céllal választ a lélek földi létet, hogy kipróbálja ezt a szeretetet itt a földi keretek között is. A földi lét ugyanis csupa korlát és keret – de ez is így van jól.

A tested:

A testedet ismered.  Jól ismered. A lélek energiája hozta létre önmaga köré, hogy testben is megélhesse önmagát, a szeretet. Csak testben tudod ugyanis kipróbálni a földi, fizikai lét csodáit: így érezhetsz ízeket, érintést, színeket, láthatsz, hallhatsz, tapinthatsz… stb. Így megtudhatod, milyen a szex, az ölelés, a betegség, a gyógyulás, az öregedés, a hízás, a fogyás, a zene, a szél, a meleg, a hideg… stb. Rengeteg mindent így tudsz megélni, TEST-ben.

A tested azonban halandó, épp a korlátai miatt: születik, öregszik, sérülhet és egyszer meghal majd. Épp ezért, vigyáznod kell a testedre! Egész életedben figyelned kell arra, hogy a külvilág milyen hatásokkal veszi körül, és vigyáznod kell rá, hogy túlélhessen és minél tovább használhasd. A vigyázást az 5 fizikai érzékszerven keresztül érkező információk feldolgozásával tudod megvalósítani. 

A szellem:

Van egy “számítógép” benned, az elméd, ami ezt a két másikat szépen összerendezi. Az elmédbe a testeden keresztül érkező ingereket úgy dolgozza fel, hogy azokkal később tudd, hogy mi jó, mi rossz, mi biztonságos, mi veszélyes… stb neked. Az ide betáplált programok alapján működik az elméd egész életedben. Az alapján dönt és ítélkezik a jóról és rosszról, hogy hogyan programozták.

Kik programozták az elmédet?

A szüleid, az iskola, a filmek, a barátok, a kapcsolataid.
Amit életed során megtanulsz, megtapasztalsz, az a hozzá kapcsolódó ítélettel – gondolatokkal együtt – elraktározódik az elmében. Ezek a programok, elvek, hitrendszerek, szokások, teóriák… stb azok, amelyek így a személyiségedet felépítik.

A külvilágot pásztázod, gyűjtöd az információkat, ingereket az 5 fizikai érzékszerven keresztül és döntéseket hozol, nézőpontokat vizsgálsz meg és aztán tárolod azokat. Az elmédben így millió kis program fut, ami tulajdonképpen mind a külvilágból érkezett. Az is a külvilágból kapott programod, hogy hogyan dolgozod fel és hogyan tárolod ezeket.

A világodat, az életedet leginkább az elméddel éled, így szüntelen használod a futó programjaidat (hitrendszereidet, szokásokat), és gyűjtöd is hozzájuk az újakat, amiket ezekre építesz. Az elméd a kapocs a földi léted, tested és lelked között is. Ő vezet egész fizikai életedben, ő gondol, ő is érez, és ő hoz döntéseket benned. Őt hívjuk: egódnak, “ÉN” képednek, személyiségednek. Ő az “eszed”. 

Az eszed tehát sok-sok gondolatból, programból és az azokhoz kapcsolódó érzésekből áll. Nem látható ő sem!  Ez ad egy fajta földi tudatosságot neked, ettől vagy egyedi, ettől vagy különálló egyéniség. Ez a szellem benned, ez a szellemiséged. 

Amíg a lelked a mindenség része és egy azzal, és nem ismer feltételeket – és így kínt sem – addig azonban a tested és szellemed (elméd, egód) nagyon is ismer, hisz e két utóbbi halandó, nekik az élet egyszer véget ér. Az egó és a test folyton a külvilágtól függnek, ők nem is tudják, mi az egység. A test és a szellemiséged (egód) nem érti az egységet, hiszen ők épp attól léteznek, hogy elkülönülnek: “úgy hiszik, hogy vannak ők és van a külvilág.)

Amikor azt mondod, hogy nem szereted magad, vagy nem tudod elfogadni magad, akkor – figyeld csak meg: van benned valaki, aki nem tudja elfogadni, és van benned valaki, akit nem tud elfogadni. 

Sosem a szíved hadakozik. Ott a lélek lakik benned. Nem ismer korlátokat, nem ismer határokat. A lelked képes szeretni azt is, amit az eszed nem. Ez nagyon fontos. Így sosem a szíved hadakozik. A szíved nem küzd!

A szíved az a részed, ami vágyik. Arra vágyik, amit szeretsz, mert a szív szeret. De a szíved nem szenved a vágytól, mert nem ismeri a hiányt. Neki nincs feltétele… a szíved csak szeret.

Ez fontos, hogy értsd:

A szív szeret. Akiben feltételek vannak a túlélésedért, az már az elméd. Az elmének fontos, hogy amire vágysz, azt meg is szerezze, hiszen az tarthatja életben, ha megszerzi mindazt, ami az életedhez kell. 

Ezért a szíved szeret, vágyik. Az elméd pedig erre rácsatlakozva azonnal kutatja azt, hogyan is lehetne bebiztosítani azt, hogy amit szeretsz, megszerezd. Erre az elme “terveket kovácsol”, célokat tűz ki, és indul a “harcba”. Ha megszerzi, örül, mert beteljesült a birtoklás. Ha nem szerzi meg, akkor csalódott, hisztizik és fél… Ez mind az elméd programja. A szívedben létező szeretet-lényed (lelked) mindezt mosolyogva figyeli és azt súgja: “nyugalom, minden a legnagyobb rendben van!” – Ezt azonban az elme a nagy küzdésben nem akarja sem meghallani, sem elfogadni.

Így működik együtt a lélek-szellem-test benned is.

A gond ott van, amikor ezt nem veszed észre, és azonosulsz a testeddel, vagy az elméddel, vagy a lelkeddel. A 3 ugyanis csak együtt tud harmóniában működni!
Egyik sem jó, ha URAL-ja a tetteidet, mert azzal széthúzás lesz benned.

• Ha csak a lelked uralna, nem vigyáznál a testedre és meghalnál.
• Ha csak a tested uralna, akkor ösztön szinten élnél: ennél, aludnál, innál… stb.
• Ha csak a szellem uralna, akkor viszont rengeteg akarás és félelem, birtoklási kényszer és veszteségtől való félelem határozná meg az életedet. Folytonos harcban és küzdésben élnél. Boldogtalan lennél mind a 3 esetben.

AA 3-as egység harmóniája a boldogságod útja, de ehhez ismerned kell önmagad és az elmédben futó programokat 3-as egység harmóniája a boldogságod útja, de ehhez ismerned kell önmagad és az elmédben futó programokat:

1. Szigorú vagy magaddal: Futnak a programok benned. Jól beléd nevelték, hogy ki a jó és mi a rossz. Ha pedig nem tudsz megfelelni ennek az értékrendnek, mert érzed, hogy belőled más vágy, más tett jönne elő, akkor az elméd azonnal megállj-t(!) parancsol és nem enged téged kibontakozni. Ilyenkor egy jókora bűntudattal, vagy lelkifurdalással (semmi köze ennek a lelkedhez!) szépen kordában is tart. Nem engeded meg magadnak, hogy azt tedd, amire vágysz, mert a fejedben lévő korlátok ezt tiltják: “nem erkölcsös”, “öreg vagy ehhez”, “ez komolytalan”, “ez ciki“, … stb ilyesmikkel szépen mélyre dugózza benned azt a megélést, ami egyébként jönne belőled. Ilyenkor ideiglenesen győz feletted a “józan ész”, de nincs béke benned, és csak idő kérdése, hogy mikor fog felszínre törni belőled, vagy mikor betegíted meg magad emiatt.
2. Nem tetszel magadnak: Szintén a beléd táplált értékrend nyomán sorolod a rossznak vélt tulajdonságaidat… és próbálod azokat még magad előtt is mélyre ásni.  Nehogy mások előtt szem előtt legyen.
3. Amikor türelmetlen vagy magaddal: ezzel szintén csak az elvárásaidat növeled magaddal szemben. Ezt hívod maximalizmusnak és természetesen ezt is a beléd nevelt értékrend és minták nyomán teszed magaddal. Azt hiszed, hogy ez jó, de valójában elképesztően nyomorítod vele önmagad.

El se határozd, hogy megváltozol a kívánt irányba!  Ne AKARJ megváltozni!

Tudod, miért? Csak, mert azzal csak újra a betanult normák szerinti, újabb szigort erőlteted magadra és erőszakkal akarsz magadon erőt venni.
Eddig még soha sem senkinek sem sikerült erőszakkal, akarással és küzdéssel boldognak lennie. Ezzel ugyanis teljesen kihagynád a szívedet a “játékból”. A szív pedig elfogad és szeret. Hát nincs is más dolgod, mint annyi, hogy kiszállj picit a fejedből és több szerepet adj a szívednek, a benned élő szeretetnek.

Az, hogy megváltoztas magad és elfojtsd azt, ami benned van, hülyeség. 

Először is, inkább fedezd fel az elmédben működő, és a téged GÁTLÓ, folyton kritizáló, minősítő programokat és azt, hogy mi az, amit épp elvár, mit akar birtokolni, és mitől fél épp az egós elméd. Ezek a felismerések pedig ne újabb szigorral, bűntudattal vagy türelmetlenséggel fussanak le benned magaddal szemben, ha szeretettel és megértéssel! Örülj és dicsérd magad, hogy mindezt észrevetted. Ezzel kezeled is.

Szeresd magad! Szeretettel vedd körül magad! Hogyan? Nos ez az, aminek nem kell technika! Szeretni nem kell sem ok, sem technika, sem módszer, sem feltétel, hisz a SZÍV így is, úgy is szeret. Egyszerűen csak SZERESS, és ennyi. Ha kiszállsz a fejedből, érezni fogod, hogy ez ennyire egyszerű! De, talán segíthet, ha azt mondom, hogy önsajnálat és szigor helyett ezt mondogasd magadnak:

“Értelek. Szeretlek, én. Hiszek benned. Tudom,hogy minden rendben lesz.“

Aztán másodsorban az az út is járható, ha így elfogadod, hogy amire vágysz, ahogy kinézel, az TE vagy…. és tudd, hogy nem véletlen vagy olyan! Semmi sem véletlen van benned, mindennek kell legyen valamilyen haszna! Valami, amire tudod használni magadban azt a tulajdonságodat, azt a működésedet!

Fedezd fel azt, hogy minden hibásnak ítélt tulajdonságodnak van haszna is, hiszen minden éremnek legalább 2 oldala van. Kezdd el meglátni azt, mire jók azok a jellemzők és működések benned! Addig kutasd, amíg végre az elméd meglátja bennük az értelmet, a célt és hasznot. A szíved úgyis látja! 

Ne harcolj magaddal! Légy türelmes, szeretettel teli, megértő önmagaddal is. Először önmagaddal legyél az, és akkor a békéd látszani fog a másokkal való kapcsolataidon is!

Csak egy önmagával békében lévő ember tud valódi békét és boldogságot teremteni a kapcsolataiban is!" (Szabadon Ébredők)