Szeretettel köszöntelek a Karma - asztrológia közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Karma - asztrológia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Karma - asztrológia közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Karma - asztrológia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Karma - asztrológia közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Karma - asztrológia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Karma - asztrológia közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Karma - asztrológia vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mit
írnál a lapra?
Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden
osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy
kis üres hely.
Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a
társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki
elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a
tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra
és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak
róla.
Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva
mindegyik nevetett. "Tényleg?" - hallatszott a suttogás. "Nem is tudtam, hogy
én valakinek is jelentek valamit!" - és "Nem tudtam, hogy a többiek ennyire
kedvelnek" -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a
listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a
szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele.
A feladat elérte
a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.
Néhány
évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa
temetésére.
A templomot megtöltötte a sok barát.
Egyik a másik után
- akik szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a koporsóhoz, és
lerótták utolsó kegyeletüket.
A tanárnő a sor végén lépett oda és
imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona
megszólította: "Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?" Ő igent bólintott.
Erre a fiú azt mondta: "Mark nagyon gyakran beszélt magáról." A temetés után
összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel
láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.
"Valamit
szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből.
"Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja
ismerni."
A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet
nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak
már.
A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike
volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
osztálytársak írtak Markról.
"Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy
ezt a feladatot adta az osztálynak" - mondta Mark anyja. "Amint látja, Mark
nagyon megbecsülte."
A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő
körül.
Charlie elmosolyodott és azt mondta: "Nekem is megvan még a
listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm."
Chuck felesége, pedig így
szólt: "Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba." "Az
enyém is megvan még" - mondta Marily. "A naplómban tartom".
Ekkor Vicki,
egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól
megkopott és foszladozó listát a többieknek.
"Mindig magamnál hordom' -
mondta Vicki, és hozzátette: "Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük
azt a listát."
Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran
elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja,
mikor jön el ez a nap.
Ezért kellene megmondanunk azoknak az
embereknek, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra.
Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.
Mindenki megteheti, aki ezt az
írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalasztottál egy csodás lehetőséget,
hogy valami kedveset és szépet tegyél.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!