EMBERI JÁTSZMÁK

Megfélemlítő

A megfélemlítők harsányságuk, fenyegetőzésük, váratlan kitöréseik által vonják magukra a figyelmet.

A zavarba ejtő megjegyzésektől, a dühtől, végletes esetekben a fizikai erőszaktól való félelemmel tartják sakkban a többieket. Az energia azért áramlik feléjük, mert az emberek azt lesik, mikor jön a következő „jelenet”.

A megfélemlítők mindig uralják a színpadot: jelenlétükben félelmet, vagy szorongást érzel.

Alapvetően én-központúak, viselkedésükre jellemző lehet, hogy elutasítják a többieket, be nem áll a szájuk, hatalmaskodnak, hajthatatlanok és gunyorosak, sőt fizikai erőszaktól sem rettennek vissza.

Az univerzális energiától ez a típus vágja el magát a leghatékonyabban.

A megfélemlítők kezdetben azzal ragadják meg embertársaik figyelmét, hogy a hatalom aurájával veszik körül magukat.

A dráma átalakulása:

Miután kapcsolatba került az igazi erőforrással, a megfélemlítő több önbecsülést nyer, ha vezetői képességeit használja.

Lehet önérvényesítő anélkül, hogy uralkodóvá válna, lehet magabiztos mégsem arrogáns, több esélye lesz, hogy élvezze a kihívásokat, és elnyerje embertársai rokonszenvező együttműködését.

Vallató

A vallatók a fizikai értelemben kevésbé fenyegetnek, viszont megtörik a szellemet, és az akaratot, mert szüntelenül kérdőre vonják a másik ember tevékenységét, szándékát.

Rosszindulatú kritikusok, folyton hibát keresnek a többi emberben.

Minél inkább a hibáidon lovagolnak annál jobban fogsz figyelni rájuk, annál inkább igyekszel az ő igényeiknek megfelelni.

Minél jobban iparkodsz, hogy igazold előttük magadat, és megfelelj nekik, annál több energiát áramoltatsz feléjük.

Bármit mondasz, előbb-utóbb felhasználják ellened.

Úgy érzed állandó megfigyelés alatt állsz.

A vallató rendívül éber, viselkedésére jellemző lehet a cinizmus, a kétkedés, a gúny, a csipkelődés, a maximalizmus, az „önkéntes mérvadó”szerepe, de eljuthat a rosszindulatú manipulációig is.

Embertársaik figyelmét kezdetben szellemességükkel, tévedhetetlen logikájukkal, intelligenciájukkal ragadják meg.

A dráma átalakulása:

A vallató ha átalakul, kérdezősködésre való hajalmát a kutatás szolgálatába állíthatja, fejlett kommunikációs képességeit tanárként, vagy tanácsadóként kamatoztathatja.

Szegény én

A szegény én mindig úgy érzi: nincs elég ereje ahhoz, hogy tevékenyen viszonyuljon a világhoz, ezért együttérzést erőszakol ki, így irányítja önmaga felé az energiát.

Ha a hallgatás taktikáját választja, elcsúszhat a zárkózott típus felé, de a szegény én mindig gondoskodik róla, hogy hallgatása ne maradjon észrevétlen.

A szegény én mindig borúlátó; aggodalmas arckifejezéssel, sóhajtozással, reszketéssel, sírdogálással, semmibe meredő tekintettel vonja magára a figyelmet; kérdésekre lassan válaszol, és előszeretettel ismétli el kétségbeejtő drámáit, válságait.

Szeret utolsó lenni a sorban, és szeret mások javára lemondani.

Kedvenc kifejezése ez a két szó: Igen, de..

Kezdetben a sebezhetősséggel hódít: azzal, hogy segítségre szorul.

A megoldások azonban nem érdeklik; ha gondjai megoldódnának, elveszítené energiaforrását.

Kiszolgáltatottként viselkedve minden lehetőséget megad arra, hogy tárgyként kezeljék. (pl. szépsége vagy szexuális odaadása révén) később viszont megsértődik, amikor áldozatait természetesnek veszik.

A szegény én azzal tartósítja áldozati mivoltát, hogy olyan embereket vonz maga köré, akik megfélemlítik. (erőszakos férj, zsarnoki főnök)

A dráma átalakulása:

Ha a szegény én megtapasztalta az egységet, az igazi energia tápláló erejét, képessé válik arra, hogy a belső forrására csatlakozva, együtt érző újítóvá, szociális munkássá, vagy gyógyítóvá váljék.

Zárkózott

A zárkózott emberek megrekedtek saját belső világuk megoldatlan küzdelmei, félelmei, kételyei között.

Tudattalanul azt hiszik, hogy ha rejtélyesnek vagy megközelíthetetlennek mutatkoznak, a többi ember a segítségükre siet, és megpróbálja feloldani elszigeteltségüket. Gyakran magányosak. Azért tartanak távolságot a többi embertől, mert félnek hogy mások rájuk kényszerítik akaratukat, vagy megkérdőjelezik döntéseiket( ahogy vallató típusú szüleik tették)

Azt hiszik mindent maguknak kell megoldaniuk, nem szívesen kérnek segítséget.

Gyakran igyekeznek kibújni a kötelezettségeik alól.

Jellemző rájuk az unottság, a megközelíthetetlenség, az együttműködési szándék hiánya, de viselkedésük lehet leereszkedő , elutasító, barátságtalan alattomos is.

Saját energiájuk áramlását ilyen mondatokkal akasztják meg:

„Nem olyan vagyok mint a többiek!”

„Senki sem érti meg mit is akarok.”

Mindent agyonelemeznek és közben elszalasztják az előttük zajló lehetőségeket.

A konfliktus vagy konfrontáció legcsekélyebb jelére ködösíteni kezdenek, sőt esetleg a szó szoros értelmében eltűnik(nem veszi fel a telefont, nem jelenik meg a tárgyaláson)

Kezdetben rejtelmes átláthatatlan személyiségével vonja magára a figyelmet.

Sokszor még ruházatukkal is azt akarják hangsúlyozni: Én nagyon más vagyok mint a többiek!

A dráma átalakulása:

Ha felszabadul a kívülállás kényszere alól, a zárkózott ember hozzáférhet a mély, intuitív bölcsesség és kreativitás tárházához, így ezeket élete szolgálatába állíthatja, ha például pap, gyógyító vagy alkotó művész lesz belőle.